Állandóan élcelődünk fürdés után, amikor belenézünk a tükörbe, ő a karomban és még csupasz a popsija, hogy kié is a popsi. Én mondom, hogy az enyém, éső is... aztán megegyezünk, hogy mindkettőnké... általában.
Erre egyik délután vhogy megint szóbajött ez a téma, és az alábbi párbeszédet folytattuk: Én: - Zalán a popsid az enyém, anyáé. Imádom... Zalán: - Nem anyáé, enyém. PUKI, az anyáé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése